Gyerekjáték az e-ügyintézés? (II. rész) Ki szülő? Ki a szülő?

A kérelem címzettje, a gyermekkel kapcsolatban ügyintézést végző szerv, annak ügyintézője nem tudja, ill. nem tudja ellenőrizni, hogy ki is a gyermek törvényes képviselője, és valóban ő küldte-e a kérelmet. Ugyanis ma Magyarországon nincs ilyen központi (állami) nyilvántartás, nincs ilyen összerendelés. A születés pillanatát követően létrejön az anyakönyvi kivonat, ahol (alapesetben) a két szülő és a gyermek adatai fel vannak tüntetve. Utána azonban soha többé nem tudja ellenőrizni a hatóság egy elektronikus ügyintézés során, hogy melyik szülőhöz melyik gyermek „rendelhető” ügyintézés szempontjából rendelkezőként vagy fordítva: melyik gyerekhez melyik szülő „tartozik”, ha valaki pl. benyújtja a kérelmet a gyerek nevében.

A gyakorlatban elképzelhetetlen mennyiségben adódik eltérő féle és fajta eset, amelyek persze sok ügyintézői problémát és adatkezelési kérdést vetnek fel.

Mi történik akkor, ha az egyik szülő kérelmez valamit, és közben a másik – például külön élő szülő – mást szeretne? Mi történik, ha az egyébként nem törvényes képviselő nagyszülő indít ügyet, mert nem ért egyet a gyermekével, és „jót akar” az unokának? Hogy derül ki a hatóság számára, hogy időközben a szülők elváltak, és csak az egyiké a szülői felügyeleti jog? Honnan szerez tudomást az ügyintézés során a hatóság, ha bántalmazó szülő szülői felügyeleti joga, illetve akár a kiskorú gyermekével való kapcsolattartási joga szünetel?

A gyermekek különösen szenzitív személyes adatai kerülhetnek ki egy adott ügyben akár olyan szülőnek, ahol még az is fontos lenne, hogy ne tudja, ne ismerje a gyermek lakcímét vagy iskoláját.

A fenti példákat hosszan lehetne sorolni akár bírósági, gyámügyi, gyermekvédelmi ügyekkel kiegészítve. És akkor még nem is beszéltünk arról az esetről, hogy bár a fenti példában a 6 éves gyermek életkorából (4T adatokból, születési időből) kiderül, hogy életkoránál fogva ex lege cselekvőképtelen, de mi a helyzet akkor, ha az életkorból ki sem derülhet, mert más körülmény alapozza meg a cselvőképtelenséget.

Noha sok közigazgatási területen és eljárásban felmerülnek a gyermekkel kapcsolatos ügyintézés, illetve az ügyintéző szülő személyének (és jogosultságának) az azonosítása, talán az oktatási, elsősorban a köznevelési terület az egyik legérzékenyebb, ahol napi szinten felmerülnek fel a fenti kérdések a kiskorú gyermek óvodában maradásától a diákigazolvány ügyintézésekig.

Megoldási kényszerek, kényszermegoldások a fiatalkorúak e-ügyintézésénél

Tekintettel arra, hogy az eljáró hatóság és az ügyintéző alapvetően nem tudja hitelt érdemlően azt, ki a törvényes képviselő, többféle kényszermegoldás látszik az ilyen e-ügyintézési helyzetek megoldására. A cikk kereteit meghaladná ezek részletes áttekintése, de példálózó jelleggel az alábbiak mondhatóak el.

Alapesetben a hatóság elvárása és az űrlapra írt tájékoztatás: „A kérelmet szülő/gyám vagy nagykorú tanuló nyújthatja be.” Természetesen a saját hozzáférésével.

A leginkább elterjedt az a megoldás, hogy a kiskorú adataival (és az ő ügyfélkapus azonosításával) kell a kérelmet kitölteni, de a törvényes képviselőnek kell hitelesítenie. Példa a Magyar Államkincstár gyakorlatából: „A 16. életévét be nem töltött kiskorú szülő nevében a kérelmet a törvényes képviseletét ellátó személynek kell benyújtania. Ebben az esetben a kérelmet a kiskorú szülő adataival kell kitölteni, de a nyomtatványt a törvényes képviselőnek kell aláírnia”.

A kérdés persze alapvetően mindig az, hogy aki benyújtja, valóban törvényes képviselő-e, illetve a felügyeleti jogot gyakorló szülő vagy szülők (közös) szándékát tükrözi-e a kérelem. Erre próbál (valójában részleges) választ adni az a megoldás, amikor a hatóság nyilatkozatokat kér a kérelmezőtől olyan tartalommal, hogy az adatok büntetőjogi felelősség tudatában megfelelnek a valóságnak, ill. amennyiben „a szülői felügyeleti jogot a szülők közösen gyakorolják, a kérelmet benyújtó szülő nyilatkozik arról, hogy a kérelemben foglaltakkal a másik szülő egyetért”.

A témát kutatva az első között jön fel az EESZT gyakorlata. Sok felhasználó furcsállja, hogy az EESZT-ben a szülő nem fér hozzá kiskorú gyermeke adataihoz, csak akkor, ha a gyerek adataival (4T) azonosítja magát. Ügyfélkapus hozzáféréssel tehát ebben az esetben nemcsak a szülőnek, hanem a gyermeknek is rendelkeznie kell. Sőt, az EESZT-ben a „törvényes képviselő benyújthatja a törvényes képviselet rögzítése iránti kérelmet. Ehhez szükség van a törvényes képviseleti jogosultságot igazoló okirat bemutatására.” (A kormányablakban történő eljáráshoz egyébként nem feltétel mindkét szülő személyes részvétele, meghatalmazás elfogadott.)

Bár az EESZT gyakorlatát ügyfél oldalról érheti a vád, hogy fentiek miatt körülményes és a gyermek adataihoz szülőként nem fér hozzá, ugyanakkor hatósági oldalról épphogy méltányolható megoldás, hogy egyfajta szülő-gyermek összerendelés megtörtént a háttérben, aminek általános hiányát fentebb jeleztük. Az EESZT tehát valójában kiskorúak esetében egy önálló képviseleti nyilvántartást készített ilyen tartalmú központi közhiteles nyilvántartás hiányában.

A fentiek mellett oktatási eljárás tervezése esetében is felmerült az a lehetőség, hogy lekérdezés (mint pl. az EESZT) esetén a gyermek adataival tudjon a szülő adatigénylést kérelmezni. Ebben az esetben kettős az eljáró hatóság megfontolása. Egyrészt a gyermek ügyfélkapus belépése elvileg garancia arra, hogy valóban illetékes (törvényes képviseleti joggal rendelkező) személy kérjen és kapjon a gyermekről adatot. Itt technikailag természetesen a gyerek lép be, de mégis: aki törvényes képviselőként (vélelmezhetően) belép, az előtte valamilyen okmányirodai eljárásban részt vett és azonosították. Másrészt sokkal könnyebb és pontosabb így a gyermek adatainak kitöltése az űrlapon: az ügyfélkapus azonosítás alapján a gyermek adatai a központi közhiteles nyilvántartásokból töltődnek elő az űrlapon, és nem a szülőnek kell azokat megadnia. Ez utóbbi esetben ugyanis könnyen lesz akár elütés következtében téves a személyes adat vagy bármilyen azonosító számsor (pl. oktatási azonosító szám). Ez a kérelembenyújtást vagy az ügyintézést hátráltathatja, akadályozza. Egy ilyen gyakorlat egyébként részben válaszol is az írás legelején feltett kérdésre: bár alapvetően megkérdőjelezhető lenne a megoldás, hogy kisgyermekeknek is lehessen ügyfélkapuja, éppen az ilyen esetek mutatják, hogy a kiskorú ügyfélkapus azonosítása hasznos, és garanciákat ad az érintett azonosítására, az elektronikus eljárás és űrlapkitöltés támogatására nézve.